Tizennégy évvel az első dialízis után, reménykedve egy sikeres vesetranszplantációban, kiemelten fontossá vált a megfelelő erőnlét megőrzése. Az évenkénti felülvizsgálatokra is szükség van, hiszen a szervezetet leterheltsége nagy. Persze nem könnyű a heti háromszori kezelések mellett még több napot eltölteni a plusz vizsgálatokkal. Többször kellett a feleségemet is biztatni, elkísérni. A vizsgálatokkal az érhálózat, a szív, a belső szervek állapotát térképezték fel. Igazából ezek olyan vizsgálatok, melyeket panaszmentes emberek esetében is ajánlott lenne időszakonként elvégezni.

Nyaki erek ultrahang vizsgálata:

Pár ütőér látja el agyunkat friss oxigénnel dús vérrel. Ezért kiemelten fontos ezen erekben zajló vérkeringés. Több beteg, főként az évek óta kezeltek, panaszkodtak fülzúgásra, fejfájásra, esetleg látászavarra. Ilyen tüneteket is okozhat az agyi keringés rendellenessége. A vizsgálattal felmérhető az erekben zajló vérkeringés, annak esetlegesen csökkent volta és oka, amely a kóros állapotok megítéléshez alapvetően szükségesek.

Hasi ultrahangvizsgálat:

Vizsgálható a máj, a hasnyálmirigy, az epehólyag, a lép és a vesék. Alapvetően a szervek megnagyobbodása, kitágulása, kövek, daganatok láthatóvá válnak. Az igen gyakori epe-, illetve vesekövesség is kimutatható. Feleségem esetében például a vesék összezsugorodása volt kimutatható. Mivel a zsugorodás mellett egyéb gyulladásos folyamat soha nem jelentkezett, így nem kellett a veséit eltávolítani.

Szívultrahang vizsgálat:

Kiemelten fontos vizsgálat volt, hiszen a vesebetegekre jellemző magas vérnyomás a szívet jelentősen terheli. A szívizom a tartós magas vérnyomás, vagy tartósan magas cukorértékek miatt elmerevedik, így nem tudja jól befogadni a vért, ez akár szívelégtelenséget is okozhat. Feleségem későbbi halálának, sok egyéb okok mellett, egyik oka a szív pumpáló erejének csökkenése volt.

Azok a vesebetegek, akik ráadásul cukorbetegségben is szenvedtek, mint a feleségem, ők cukorterhelés vizsgálatra is mentek. Sajnos a párom esetében évről évre rosszabb lett a cukorterhelés eredménye, így várható volt, hogy át kell majd állnia a gyógyszeres kezelésről az inzulinosra.

A leírtakból következik, hogy nagy odafigyelést igényel a dializált vesebetegek életkörülményének megfelelő biztosítása. A betegek belefáradnak az állandó kezelések monoton rendszerébe, így nagy felelősség hárul a kezelő orvosokra és a beteg családjára is.