A vizsgálatok veseműködési elégtelenséget állapítottak meg, de a vérszegénység miatt a szegycsontból csontvelő mintát vettek.

A csontvelővizsgálat leggyakrabban a szegycsontból történik (néha a csípőcsontból) speciális tű segítségével. Az egész helyi érzéstelenítéssel megoldható. Maga a vizsgálat pár percig tart, minimális az esély a szövődmény kialakulására. A levett mintából mikroszkópos vizsgálat alapján fel lehet állítani a vérképzőszervi betegségek diagnózisát, illetve annak alapos gyanúját, vagy ki lehet zárni annak fennállását. A csontvelővizsgálatot számos laboratóriumi, izotópos, képalkotó eljárás követheti, ami a végső diagnózishoz segítheti az orvost.

Az vizsgálat eredménye kizárta a csontvelő betegséget, amely abban a pillanatban megnyugtató volt, viszont megerősítette a vesebetegséget.

December 14-én már Budapesten volt, ahol újból vizsgálatok következtek. A legfontosabb vizsgálat, mely a vese állapotát pontosan meghatározza, a vese biopszia, vagyis szövettani mintavétel.

A mintavételhez nem egy operáció, csupán a bőrön keresztül vezeti be az orvos a veseszövet nyerésére is alkalmas tűt, természetesen ultrahang-ellenőrzés mellett. Az eljárás biztonságos, jóval veszélytelenebb, mint egy nyílt műtét.

A vesebiopszia minimális veszélye eltörpül hasznossága mellett.

A mintavétel után, szilveszterre, hazaengedték. Nagy volt az öröm, hiszen egy hónapja volt már korházban. Egy rövid időre legalább együtt voltunk, reménykedve abban, hogy a pontos diagnózis után már itthon várhatunk a gyógyulásra.

Sajnos, ami a következő héten történt az romba döntötte várakozásainkat. A szövettani vizsgálat eredménye alapján a diagnózis – krónikus veseelégtelenség, krónikus uraemia.

Gyakorlatilag a vesék működése, egy visszafordíthatatlan folyamat következtében, teljesen le fog állni. A zárójelentés szerint a gyorsan emelkedő vesefunkciós értékek miatt dialízis programba vétele szükséges.

Hírtelen föl sem fogtuk a diagnózist, azt meg végképp nem sejtettük mennyi időnk van a dialízis állomás felkeresésére.

Kerestünk egy vesespecialistát a szegedi klinikán, aki rövid időn belül fogadott bennünket. Vittük a leleteket, melyek alapján sajnos tudatosította bennünk a tényt, hogy ez egy visszafordíthatatlan vesebetegség. Itt tudtuk meg, hogy bár Szeged közelebb van a lakóhelyünkhöz, mégis a kecskeméti dialízis állomáson kell jelentkezni a kezelések elindításához.

Még eltelt néhány nap, de 1988. január 18-án megjelentünk a kecskeméti dialízis állomáson, ahol az első vizsgálatok alapján, már a következő napra bekerült a programba, hiszen a véreredmények egyre rosszabb képet mutattak.