Ma Magyarországon a népesség 8-10 % - a cukorbeteg, de jellemzően az úgynevezett 2-es típusú betegek száma magas, ők a betegek 80-90 % - át teszik ki.

Alapvetően azt mindenki tudja, hogy a cukorbetegnek magas a vércukorszintje. Sajnos ennek ellenére nem figyelünk szervezetünk jelzéseire.

Ha valaki gyakran szomjas, állandóan fáradt, zavaros a látása és viszket a bőre, lehet, hogy fel nem ismert diabéteszben szenved.

A 2-es típusú cukorbetegségben az inzulintermelés inkább megemelkedett, aminek az oka, hogy a beteg sejtjei érzéketlenek az inzulinra, úgy jellemzik, hogy inzulinrezisztensek, amire a szervezet fokozott inzulintermeléssel reagál. A túlsúlyos, elhízott 2-es típusú cukorbetegekre döntően az inzulinrezisztencia a jellemző, míg normális testsúlyú vagy sovány társaikra inkább a csökkent inzulintermelés, de gyakran mindkettő együttes fennállása okozza a magas a vércukorszintet. Az inzulinrezisztencia miatt fokozott működésre „kényszerített” hasnyálmirigy inzulintermelése folyamatosan csökken, egy idő után kiegészítésként, vagy önállóan folytatott inzulinkezelés válik szükségessé.

Bármelyik cukorbetegség-típusról is legyen szó, a magas vércukorszint mérgek termelődéséhez vezet, amelyek nagyrészt a vesén keresztül ürülnek ki. Mivel a szervezet vízháztartásáért nagyrészt a vese felelős, a cukorbetegek sokszor hajlamosak a kiszáradásra.  A magas vércukorszint miatt a cukorbetegek vizeletében megjelenik a cukor, mely jelentős mennyiségű víz kíséretében ürül. Magas cukorszint esetén tehát minden cukorbeteg jelentős mennyiségű folyadékot veszít.

Már ebben a túlműködési stádiumban is megjelenhet, de főleg ez után jellemző, hogy a vesén belüli nyomásnövekedés miatt fehérjevizelés indul meg, jeleként annak, hogy már nem csak a vese működése, de a szerkezete is károsodott. A vizeletben az egyik legkorábban megjelenő fehérje az albumin.

Figyelembe véve a leírtakat 2-es típusú cukorbetegekben a diabétesszel gyakran közel egy időben fellépő magasvérnyomás-betegség általában már veseérintettséget is jelez.

Az orvosok a dibéteszes nefropátiának 5 fokozatát határozták meg. Az első két stádiumban klinikai tünetek nem észlelhetők, ezért fontos az ismert cukorbetegek szűrővizsgálata, mellyel még a tünetek megjelenése előtt, a korai szakban felismerhető a vese érintettsége.

1. stádiumban a vese megnagyobbodik (hipertrófia), és nő a vesefunkció (hiperfiltráció).

2. stádiumban a vese szerkezeti elváltozásai kialakulóban vannak, klinikai tünetek nélkül.

3. stádium az ún. kezdődő nefropátia stádiuma, enyhe vérnyomás emelkedés figyelhető meg, továbbá a vizelet vizsgálatakor már észlelhető a fehérjevizelés, egyéb tünet erre a szakaszra nem jellemző.

4. stádiumban csökken a vesefunkció, amit jelezhet a fokozódó fáradékonyság, gyengeség, rossz közérzet, fogyás, mely tünetek a romló kiválasztó funkció következtében a vérben növekvő méreganyag koncentrációt jelzi. Azonban ezek a panaszok nem specifikusak a veseműködés csökkenésére, más kórképekben is előfordulnak. Ilyen fokú veseérintettség esetén már magas vérnyomás alakul ki. A vesefunkció romlását a szerkezetében kialakuló jelentős szövettani eltérések okozzák.

5. stádiumban súlyos szerkezeti eltérések (glomeruluspusztulás) alakulnak ki. A vesekárosodás ezen szakaszában magas vérnyomás, vérszegénység (anémia) jelentkezik és a vese kiválasztó működésének elégtelensége miatt a vérben toxikus anyagok (urémia) felszaporodása jelentkezik. Ilyenkor végstádiumú veseelégtelenségről beszélünk, mely az előbbi tünetek mellett hányingerrel, halvány, sápadt bőrrel és nyálkahártyákkal jár. Az állapot súlyosbodása idegrendszeri tünetek pl. nyugtalanság, ingerlékenység, tudatzavar kialakulásához vezet.

A betegség időben történő felismerésével, megfelelő kezelésével és a már ismert betegek körében végzett szűrővizsgálatok végzésével, valamint a betegek korrekt együttműködésével a szövődmények kialakulása lassítható.

Forrás: vesebetegseg,hu
            weborvos.hu