2012 - Szökőnap feketében

Az ünnepek utáni hetekben többször kellett a díalízis kezeléseket rövidebb időre csökkenteni a továbbra is jelentkező alacsony vérnyomás miatt. Egyre nehezebben viselte a kezelésekre történő utazásokat, így többször én vittem és hoztam személygépkocsival. A kezelések hatékonysága romlott, többször jelentkezett nála szívritmuszavar. Február 2-án újból kardiológiai és hasi ultrahang vizsgálatra küldték, ahol a kardiológus dopaminos kezelés szükségességét vetette fel, melyet Szegeden, klinikai ellenőrzés mellett, lehet megkezdeni.

Sajnos a következő hetekben, egészségi állapotában, rohamos változások következtek be. A szervezetében felhalmozódó méreganyagok hatására fekélyek jelentek meg a lábán. Először az alsó lábszárán és lábfején, majd a combjai belső oldalán. A bajai korház bőrgyógyászatán kezdték a kezelését, de kaptunk szereket az otthoni ápolásra is. Közben antibiotikumos kezelést is kapott a fertőzés megakadályozása érdekében

.

Mivel állapotában javulás nem következett be, így előzetes bejelentkezés után, a Szegedi Bőrgyógyászati Klinikára vittem. Sürgősségi felvétel után megkezdték a kezeléseket, több szakorvos tartott konzíliumot. Február 21-én este úgy éreztük, hogy a legjobb ellátást kapja és ő is megnyugodott. A másnap már nem volt annyira megnyugtató, hiszen éjszaka rosszul lett, vérnyomása 68/37 értéket mutatott, elvesztette az eszméletét, így az intenzív osztályra került. Amikor meglátogattuk stabil állapotban volt, a kezelések hatására vérnyomása emelkedett. Csak rövid ideig beszélgethettünk, de tudata tiszta volt, evett, ivott. A csütörtöki napon a lányom és barátja ment be a kórházba, majd telefonon beszéltük meg a fejleményeket. Feleségem állapotában lényeges javulás nem történt, de sikerült dializálni, kapta az antibiotikumos kezelést. Abban bízott, hogy talán majd nem sokáig kell az intenzíven maradnia. Mindezek után abban maradtunk, hogy pénteken együtt megyünk be a klinikára.

Február 24-én, tizenegy óra előtt csörrent meg a telefonom. Az intenzív osztály vezetője közölte, hogy a feleségem 10 óra 45 perckor elhalálozott. A fájdalom hírtelen hasított belém.

Hogyan történhetett? Az orvos csak annyit mondott, hogy hajnalban már rosszul volt, többszervi elégtelenséggel szövődött septicus shok alakult ki. Az intenzív osztályon láthatjuk még, ha bemegyünk.

Életem legnehezebb órái következtek. Közölni kellett a hírt a gyerekekkel, a szüleivel, a testvérével, akik mind aggódtak érte.

Ezen a napon ért véget küzdelme a betegséggel, ahogy az első blogban írtam, több mint 24 év dialízis, legalább 3700 kezelés és annyi utazás, hogy 15-ször megkerülhette volna a földet.

2012. március 2-án végső nyugalomra lelt.

Mi, akik maradtunk, megpróbálunk úgy élni, küzdeni, ahogy ő tette.

Az ég kapujában

Ma magasra vittek szárnyaid,
S nem égettek napnak sugarai,
Emelkedtél, vártak angyalaid,
Éneküket véltem hallani.

Lehettél volna Ikarosz a magasban,
Estél volna kitárt karjaimba,
Most hol volt védelmeződ a bajban.
Ki máskor annyiszor taszított vissza.

Ahogy zárul az égi kapu ajtaja
Visszahullnak tollaid, emlékek,
Mint életünk megannyi csillaga,
Örökké égő földi fények.
/Joco57/

Mondd szebben


Azt mondtam, lement a nap,
De mondhattam volna szebben.
Alábukott a távoli horizonton.

Azt mondtam, szép a szemed,
De mondhattam volna szebben,
Két csillag ragyog arcodon.

Azt mondtam, édes a csókod,
Mondhattam volna szebben.
A méz is csak keserű mellette.

Azt mondtam, jó veled,
De mondhattad volna szebben,
Nélküled semmi az életem.
/Joco57/

Csendesen

Szívedben van egy kicsiny zug,
Meghúzódnék ott csendesen.
Csak hallgatnám dobbanását,
Egyetlen dob sem szól szebben.

Kedvem tartja, elindulok,
Véredben leszek utazó.
Sodródom az árral szüntelen,
Mint árbocát vesztett hajó.

Utazásom, mikor véget ér,
Ismerni fogom életed.
Az utolsó ütem is nekem szól,
Hisz végig itt voltam veled.
/Joco57/

A 2011-es év

Az ünnepek után, január közepétől, megkezdődtek a szokásos éves vizsgálatok. Egy megfázás is gyötörte a feleségemet, de végig kellett járni a vizsgálati helyeket, mert a transzplantációs listán csak megfelelő eredmények alapján maradhatott. Mivel ő már régóta kezelt beteg volt, így kibővített vizsgálatokra utalták.

A kezelések közötti napokra kértük a vizsgálatokat, így két hónapba telt a összes vizsgálati eredmény megszerzése. Alapvetően nem voltak kiemelkedően rossz eredményei, figyelemmel a 23 éve tartó kezelésekre, melyek megviselték már a szervezetét.

A tavaszi, nyári hónapok jól teltek, amikor csak lehetett együtt volt az egész család, úgy, mint minden évben.

Az ősz beköszöntével sajnos párom állapotában is változás állt be. Egyre fáradékonyabb volt, nehezebben mozgott, már egy rövidebb sétánál is elgyengült. Újabb kardiológia vizsgálatra küldték, de ekkor még nem mutattak az eredmények lényeges változást a tavaszi vizsgálatokhoz képest. A kezelések után kicsivel több vérképző hormont kapott, melytől általában javulni szokott az erőnléte, persze ez nem azonnal jelentkezik. December hónapban lényeges változás történt, az eddigi magas vérnyomása rövid idő alatt alacsonyra változott. Az alacsony vérnyomás csak tovább növelte a fáradékonyságát, mely a kezelési napokat kritikussá tette. Újabb kardiológiai vizsgálat következett, mely alapján változtatták gyógyszereit.

Állapotának ilyen irányú változása alapján felmerült a transzplantációs listáról történő levétele. A Regionális Vesetranszplantációs Bizottság egy konzultációt rendelt el, melyen feleségem kérésére, 2011. december 15-én, levették a várólistáról, azzal a kitétellel, hogy állapotjavulás után újból felvételre kerüljön.

Alacsony vérnyomását nem sikerült emelni, mely sokszor csak 80/50-es értéket mutatott.

A karácsonyi ünnepek előtt kétszer is szívritmuszavar lépett fel a kezelések alatt. Többször előfordult, hogy nem bírta a négyórás dialízist.

Az ünnepek is nehezen teltek, de együtt volt a család, s akkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó együtt töltött karácsony.