Vesebetegek élete

A vesebetegek élete alapvetően több hasonlóságot mutat, így pl. az állandó kezelések, a vérszegénység, de természetesen minden betegnek lehetnek speciális problémái is.

A sikertelen transzplantáció után életünk visszakerült abba a rendszerbe, amelyet már kialakítottunk. Maradtak a fárasztó utazások a heti háromszori kezelésekre. Sajnos a feleségem veseműködése időközben szinte teljesen leállt, így a vese nem termelte tovább az eritropoetin nevű hormont. A vörösvérsejtek a csontvelőben képződnek, de képződésének mértékét az eritropoetin nevű hormon szabályozza. Tehát ennek hiánya, a krónikus, végstádiumban lévő vesebetegek esetében, súlyos vérszegénységet eredményez. A párom esetében ez legalább 2 palack vérigényt jelentett havonta. A műtét után jelentkező fokozott vérzékenység hatására rendszeressé váltak orrvérzései, melyek csillapítása többször csak orvosi beavatkozással sikerült. Idővel viszont saját technológiát dolgozott ki a tamponálásra, mely hihetetlenül hatásosnak bizonyult. A dializált betegeknek fontos, hogy nagy gondot fordítsanak a táplálkozásukra. Jellemzően energiában gazdag, fehérjedús ételeket kell fogyasztani, de a nátrium, kálium és foszfor bevitelére vigyázni kell. Törekedni kell arra, hogy a fehérjebevitel legalább 50%-a állati fehérje legyen. Nem elegendő fehérjebevitel esetén a szervezet a saját fehérjéit kezdi lebontani. Nagyon vigyázni kell a magas káliumtartalmú ételek fogyasztására, mert könnyen életveszélyes állapotot idézhet elő, akár szívmegálláshoz is vezethet a magas káliumszint.

A vesebetegek egyik bibliája a tápanyagtáblázat. Az étkezés, bár annak megoldása sem egyszerű, talán a könnyebb kihívás, mint a folyadékfogyasztás. A szomjúság kínozza legjobban a beteget, főleg azokat, akinek nincs vizelete. Folyadéktartalma szinte minden ételnek van, így az ideális folyadékbevitel nagyságát gyorsan eléri a beteg. Mi mindig úgy neveztük, ez egy ördögi kör, melyben megtalálni az arany középutat szinte lehetetlen, de mindig törekedni kell az elérésére. A feleségem az egyél „mindenből” mértékkel utat választotta, úgy gondolom eredménnyel. A mindenből azért van idézőjelben, mert csak az általánosságban fogyasztott ételekre gondolok. Természetesen voltak kivételek, de ezek valamilyen rendkívüli alkalmakhoz kapcsolódtak. A jól kialakított étrend mellett is szükséges a betegek vitaminellátottságára nagyobb figyelmet fordítani, kiemelten a vízben oldódó vitaminokra.

Összességében a vesebeteg élete egy örökös kényszerpályán mozog, melyhez alkalmazkodni kell, de az ne a lemondásról szóljon, hanem a megoldás kereséséről.