Így kezdődött

Nagy örömömre szolgál, hogy írásaimat, a hazai olvasókon kívül, az Egyesült Államokban, Németországban, az Egyesült Királyságban, de még Indiában is olvassák. Amikor elkezdtem a blog írását, akkor csak röviden említettem a feleségem betegsége előtti időszakot. Most kicsit kiegészítem azt a kilenc évet, mely magyarázatot ad arra, hogy mi adott erőt a nehézségek legyőzéséhez.

1976. október 23-án ismerkedtünk meg, mely később jó poén lett, mert ma már nemzeti ünnep az október 23. Akkor egy igazolványból kivett képet kaptam tőle, amit máig megőriztem.

Mindketten tanultunk, ő szakközépiskolában, én főiskolán, de igyekeztünk egyre több időt együtt tölteni. A szerelem jött és győzött, - örökre.

A suli után eljegyzés

majd esküvő, lakodalom, 1979. szeptember 1-én.
A meghívón az alábbi idézet állt.

Ha majd felemelem a fehér fátylad,

és az elhangzott igent csókkal pecsételem meg,

ne ejts könnyet, csak halkan szólj,

ez kettőnk kívánsága volt.

/Goethe/

Az egyházi eskü így hangzott:

szeretlek, szeretetből vettelek feleségül,

szeretlek, szeretetből mentem hozzád feleségül,

Isten rendelése szerint, és téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan semmiféle bajban.

Isten engem úgy segéljen!

Eskünkhöz híven éltünk együtt több mint 32 évig.