1998. november 14-én, a kora esti órákban, már vártuk a feleségemet. Váratlanul egy rendőrségi autó jelent meg, ami rosszat sejtetett. Közölték, hogy a betegszállító autó karambolozott, a feleségem megsérült, már korházba szállították.

Kérdéseimre kiderült, hogy a lakásunktól 200 méterre lévő kereszteződésben ütközött egy másik autóval, aminek következtében a betegszállító kocsi az árokba borult. A sofőrön kívül már csak a feleségem volt a kocsiban. Annyit sikerült a sofőrtől megtudnom, hogy a feleségem egy rövid időre elvesztette az eszméletét, mert a fejét ütötte meg.

Természetesen ezek után a gyerekekkel együtt a korházba mentünk, ahol az ambulancián találkoztunk a párommal. Kissé zavart volt, de megismert bennünket és az orvosokkal is kommunikált, de többször hányt az erős agyrázkódástól. Csontsérülést nem szenvedett, de a bal arcán egy jó diónyi duzzanat volt, a fejét és a bal vállát, karját fájlalta. A pontos diagnózis megállapításához agykoponya CT vizsgálatot végeztek, melyből kiderült, hogy bevérzések keletkeztek az agy felületén, melynek következtében agyduzzadás jött létre, ami az agynyomás fokozódását idézte elő. Mivel a vesebetegek a kezelés alatt véralvadásgátlót kapnak, így az ütődés hatására hamarabb bekövetkezett a bevérzés.

A vizsgálatok után az intenzív osztályon folytatták a kezelést és a megfigyelést. Ilyen állapotban hagytuk ott, de vasárnap újra meglátogattuk. A kínzó fejfájása mellett már jelentkezett az agyra ható nyomás miatt a bal váll és kar részleges bénulása. Szerencsére a bevérzés nem volt jelentős, így várható volt az agynyomás csökkenése, valamint az agy funkcióinak javulása. Természetesen a legfontosabb volt, hogy szállítható állapotba kerüljön, hiszen kedden már kezelésre kellett mennie. Többszöri egyeztetés után hétfőn a kecskeméti korház intenzív osztályára szállították, ahol a kontroll CT eredménye alapján, mely lényeges javulást mutatott, engedélyezték a dialízist. Ott ültem az ágya szélén, mert vigyázni kellett a bal karjára, melyen keresztül folyt a kezelés. A bénulás még nem javult és a kezelés alatt iszonyatos fejfájása volt.

Az első kezelés után a belgyógyászati osztályra került, majd egy hét múlva jöhetett haza. Fejfájásai elmúltak, de bal lábát és karját is tornásztatni kellett. A teljes gyógyulás több hónapot vett igénybe, de nem lett maradandó sérülés a mozgásában, viszont az útkereszteződések nem lettek a kedvencei.