2013. április 14., vasárnap

Az 1990-es évek II.

1992-ben a fiunk is iskolás lett, így tovább nőttek a teendők, ráadásul a hétvégéket sem tudtuk együtt tölteni, mert egy ideig szombatonként voltak a kezelések. Lehetőségek szerint a betegek kezelési napjainak beosztásánál figyelembe veszik a kéréseket, de sokszor kellett kompromisszumot kötni. A későbbi években, amikor már több dialízis állomás létesült, jobban tudták a betegek beosztását változtatni, amit a betegszállítás korszerűsítése is segített. A feleségem is tagja lett a Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetségének /VORSZ/. A mai napig a szövetség kiadásában jelenik meg a Vesevilág magazin, mely sok hasznos tanácsokat ad a vesebetegeknek. A VORSZ szervezett a betegeknek nyári üdüléseket is, szinte önköltséges áron.

1993-ban feleségem is pályázott egy ilyen üdülésre, melyen az egész család részt vehetett. Így sikerült júniusban egy hetet Újhután tölteni. A gyerekek nagyon várták, hiszen addig egyszer sem töltöttünk egy hetet üdüléssel. Már az utazás is nagy élmény volt, mert több mint 400 kilómétert kellett megtenni. Az utazás célja, Újhuta, a Zempléni-hegység egy festői falucskája. A szállás, a kihelyezett kezelésék egyetlen épületben voltak, mégpedig az újhutai vadászkastélyban, mely 1860-ban nyerte el mai formáját.


Az épületet alkalmassá tették arra, hogy mindenki kényelmesen érezze magát. A kezelések is ott zajlottak, erre a célra berendezett szobában.

Betegek minden korosztályból voltak, s ebből adódóan családias hangulat alakult ki. Az első nap után olyan volt, mintha régóta ismernénk mindenkit. Játékos vetélkedőket, sportnapot szerveztünk, de jutott idő a kirándulásokra is. Hollóháza, Sárospatak, Tokaj szerepeltek az úti célok között, de a közeli túrák is nagyszerűek voltak. A közelben lévő forrásvíz tisztaságát, frissességét a mai napig emlegetjük a meleg nyári hónapokban.





Csodálatos élmény volt, hiszen egy hétig szó sem volt a betegségről, pedig lényegében a betegek voltak többen. Egy hét után, olyan érzésekkel indultunk haza, ami sokáig élt szívünkben. Az utolsó napra még az óriás puzzle is elkészült, jelezve az összetartozást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése