Húsvét

Ünnep

Az ünnep legyen emberhez méltó,

Ne legyen gazdag, vagy szegény,

Legyen tiszta, mint a fehér hó.

Az ünnep legyen egyszerű, sima,

Ne takarja brokát, vagy selyem,

Legyen benne könnycsepp és ima.

Az ünnep legyen a holnap hajnala,

Ne legyen tükör, vagy falikép,

Legyen házunk nyitott ablaka.

Az ünnep legyen tiszta és szabad,

S ne hozz más ajándékot nekem,

Csak legyél benne Te magad.

/Joco57/

Olvasóimnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Kritikus állapotban

A súlyos kilökődési reakciót nagy dózisú szteroid lökés-terápiával próbálták megakadályozni, de ez sem járt sikerrel. Az orvosok még mindig bíztak a kilökődés megfékezésében, így úgynevezett ALG kezelést kezdtek el. Az ALG olyan immunglobulin, ami többféle fehérvérsejthez képesek kötődni, és azokat elpusztítani. Nagyon hatékony immunszuppresszív szer, de csak nagyon rövid időre kerülnek alkalmazásra: közvetlenül transzplantáció után, vagy kilökődési reakció kezelésére.  Az adagot testsúly, fehérvérsejt szám, és esetleges mellékhatások megléte alapján, személyre szabottan kiszámolják ki.

Sajnos ez sem vezetett eredményre, és a kialakult toxikus állapot miatt szeptember 23-án eltávolították a beültetett vesét. A műtét után vérzékenység, valamint jobboldali tüdőgyulladás lépett fel. Napokig kritikus volt az állapota, magas láz gyötörte. Természetesen újra kellett kezdeni a dialízis kezeléseket. Fiatal szervezete három hét alatt, a klinika orvosainak nagyszerű munkájának köszönhetően, már olyan állapotba került, hogy újra otthonról járhatott kezelésre, vagyis visszaállt minden a régi kerékvágásba.  Október 13-án testileg, lelkileg meggyötörve vittem haza. A sikertelen transzplantáció mindig okoz egy törést, hiszen nem tudni mikor lesz egy új lehetőség.

A családi környezet, a gyerekek közelsége csodákat tett. Lassan elérte a műtét előtti testsúlyát, ami a dializálást is kedvezően befolyásolta.

Mivel a sikertelen beültetést követően a beteget ideiglenesen leveszik a várólistáról, így elterveztük, hogy egy kirándulást teszünk Bécsbe. Ahogy kellően megerősödött, egy hétvégén elindultunk. Soproni szállást beiktatva, két nap után, nagyszerű élményekkel tértünk haza.

Transzplantáció

A vizsgálati eredmények kiértékelése után, a hajnali órákban, megtörtént a veseátültetés. A műtét komplikációmentesen zajlott, az új vese működése beindult.

Ma már rutinműtétnek számit egy veseátültetés, hiszen hazánkban 1973 óta végeznek ilyen műtéteket.

Rengeteget olvastam a vesebetegséggel kapcsolatban, így az átültetésről is, mellyel kapcsolatban néhány ismeretemet megosztom olvasóimmal.

Az első sikeres átültetés Joseph Murray nevéhez fűződik, aki 1954-ben, Bostonban, végezte el a műtétet, egypetéjű ikrek között.

Természetesen mi a magyar Dr. Németh Andrásra vagyunk büszkék, hiszen hazánkban ő végezte az első veseátültetést. 1962. december 21-én történt a műtét Szegeden, mely a világon a harmincnyolcadik volt. A rádióban is bemondták.

„A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyarországon elvégezték az első emberi veseátültetést. A Szegedi Orvostudományi Egyetem I. számú Sebészeti Klinikájának sebész csoportja, Szántó István huszonhat éves súlyos vesebeteg nyomdásznak ültette be az egészséges öccse egyik veséjét. Az orvosi jelentés szerint mindketten jó állapotban vannak.”

Az idézet Németh András 79 nap remény c. írásából való, melyet érdemes elolvasni.

A beteg 79 napot élt az új vesével, de ez is óriási eredménynek számított, hiszen akkor még nem voltak gyógyszerek, melyek a kilökődést gátolták volna. Az ötvenedik évfordulón a 71 éves testvér is részt vett, jó egészségben.

1973-ban indul a veseátültetés szervezetten, hivatalos program szerint, melyet már az Egészségügyi Minisztérium finanszírozott. Ebben az évben 6 beültetés történt, de ezek a számok évről évre növekedtek. 1983-ban 52, 1989-ben már élő donorból is történik beültetés. 1997-ben a beültetések száma meghaladja a 300-at. A csúcsot 2005-ben érték el a 315-ös számmal.

Hazánkban a transzplantációs várólistán jelenleg is több mint 900-an vannak. Európában ez a szám 40 000 körüli.

Feleségem állapota napról napra javult, a negyedik napon már a folyosón együtt sétáltunk és ehetett a hazai ételekből. Sajnos az ötödik nap megindultak a kilökődési reakciók, de az orvosok továbbra is bíztak a sikerben, mert a vese még jól működött.

A nyolcadik naptól rosszabbodott a helyzet, de új gyógyszerek alkalmazásában bízva folytatták a kezelést.

Újra csak a remény maradt, mint később annyiszor a hosszú évek alatt.

Veseriadó

Gyorsan elszállt az első nyár, mely átbillentette a családunkat abból a sokkhatásból, amit a betegség hozott. Nem volt mindennapos téma egy esetleges transzplantáció, hiszen tudtuk, bármikor bekövetkezhet.

1988. szeptember 8-án este, talán 9-10 óra lehetett, amikor megállt a mentőautó a házunk előtt. A feleségem aznap volt kezelésen, néhány órája ért haza. Hírtelen átfutott az agyunkon, hogy ez talán veseriadó. Valóban az volt.

Az idő ilyenkor sokat számít, hiszen Szegeden végzik majd a beültetést, az majd egy óra odautazást jelent. A következő percekben valami olyan stresszhelyzetet éltünk át, amilyet addig még soha. A várt pillanat öröme, a lehetséges kockázatok, mind ott kavarogtak az ember agyában. Az előre elkészített dolgoknak töredékét raktam csak be a táskába, melyet vinnie kellett.

A mentő elindult, s már csak azon kellett izgulni, hogy minden vizsgálati eredmény után alkalmas legyen szervezete a beültetésre.

Lassan, de reménykedve telt az éjszaka, hiszen holnap kezdődhet egy „új” élet.

Mikor az utad járod,
Gyakran elveszted hited,
De ne bántson,
Mert ami elveszett,
Egykor rád talál.

(Goethe)

A várólista

Napjainkban Magyarországon a vesebetegek száma eléri a 600 000 főt. A betegek többféle stádiumba sorolhatók, így ellátásuk is különböző. Legsúlyosabb a végstádiumban szenvedő betegek helyzete, hiszen őket csak a dialízis tartja életben. A kezelések hatékonysága óriási fejlődésen ment át, de csak a sikeres transzplantáció jelentheti az életvitel jelentős változását. A művesekezelt betegek átlagosan nyolc-tíz évvel rövidebb ideig élnek, mint a szervátültetettek. Az transzplantációt követően sokan újra munkaképesek lesznek, de már az is eredménynek számít, ha lehetővé válik az önálló életvitel.

A feleségem állapota a kezelések hatására stabilizálódott, így három hónap elteltével felkerülhetett a várólistára, ahol 800 – 900 fő várakozik új vesére.

A listára kerülést megelőzi egy úgynevezett tipizálási folyamat. Ez lényegében olyan immunológia vizsgálat, melyben meghatározzák a humán leukocyta antigéneket /HLA/. Ezek azok a fehérjék, amelyek a sejtek felületén elhelyezkedve segítik az immunrendszert a testazonos és testidegen sejtek azonosításában.

Később a donor tipizálás eredményeit egy program segítségével vetik össze az átültetésre várakozók immunológiai paramétereivel. Az összevetés során egy úgynevezett szelekciós lista készül, melyen az első helyen a donorral immunológiailag leginkább egyező beültetésre váró jelölt van. Ezt a szelekciós listát a tipizáló laboratórium elküldi a transzplantációt végző intézeteknek. Csak ezt követően kezdődhet meg a kiválasztott beteg behívása és kivizsgálása.

Magyarországon átlagosan 3-4 évet, de előfordulhat, hogy akár 8-10 évet is kell várni egy új vesére. Ma már javulhat ez az idő, hiszen hazánk is csatlakozott az Eurotransplanthoz.

A transzplantációra várakozóknak állandóan elérhetőnek kell lennie, hiszen bármelyik pillanatban jöhet egy riadó, amikor minden perc számít.

Közben teltek a hónapok, s lassan felvette az egész család azt az életritmust, mely mindenben alkalmazkodott a kezelések időpontjához. Igyekeztünk kihasználni a hétvégi szabad napokat. A legfontosabbá vált, hogy lehetőleg mindig együtt legyünk.

Időközben volt sikeres veseátültetés a csoportjába tartozó betegeknél, mely természetesen kihatással volt hangulatára.

Vajon meddig kell várni?

Dialízis = Élet

1988. február 29-től végleges lett a kezelések időpontja, mely minden héten kedden csütörtökön és szombaton négy-négy órás kezelést jelentett. Mindezért Kecskemétre kellett utazni, mely minden beteg házhozszállítását figyelembe véve kb. 240 km utazást jelentett, reggel 6 órától este 6-7 óráig, télen 8-9 óráig.

Mivel a párom veseműködése gyakorlatilag rövid időn belül teljesen leállt, így a dialízis jelentette számára az életet.

A dialízis, másképpen művese kezelés, olyan beavatkozás, mely tartósan javítja a beteg életminőségét.

A dialízis eljárások két fő csoportba sorolhatok, melyek a hemodialízis és a peritoneális dialízis.

Természetesen csak a hemodialízisről fogok írni, hiszen a feleségem ilyen kezelést kapott, így az egyszerűség miatt, a továbbiakban csak a dialízis szót használom.

Már az 1913-as években jelent meg leírás állatokon végzett kísérletekről. Az első embereken végzett dialízis kezelések egy német orvos, Georg Haas nevéhez fűződnek, aki Giessenből származott, és egy veseelégtelenségben szenvedő betegeket 1924 nyarán dializált, de a beteg nem élte túl a beavatkozást.

A holland Willem Kolff 1945-ben egy forgódobos művesét használt az akut veseelégtelenséggel a kórházba szállított 67 éves beteg kezelésére. Kolff az előző években fejlesztette ki azt a készüléket, amellyel az egy héten át tartó dialízis kezelésnek köszönhetően a beteg nem sokkal később normális vesefunkcióval távozhatott a kórházból. A hölgy 73 éves korában hunyt el egy a vesebetegségétől teljesen független betegség következtében.

Mit jelent ez a kezelés?

A dialízis célja a vesék működésének lehető legnagyobb mértékű pótlása. Egy ún. „művese gép” segítségével távolítják el a szervezetben felhalmozódott méreganyagokat és a felesleges vizet. A kezeléshez egy vagy két tűt használnak, feleségem esetében végig két tűvel történő kezelések voltak. Előnye, hogy a véráramlás folyamatos, ezért hatékony. Hátránya, hogy két helyen kell az eret megszúrni. A kéz erezetének védésére, ápolására kiemelt figyelmet kell fordítani a betegeknek. Az artériás tűn keresztül a vér a szűrőbe (dializátorba) jut. A filter membránjának apró pórusai kiszűrik a vérből a méreganyagokat, az életfontosságú elemek azonban, pl. a fehérjék a vérben maradnak. A szervezetben felhalmozódott víz szintén ezeken a pórusokon keresztül távozik. Az egész folyamat biztonságos, melyet a vérpumpával és monitor rendszerrel felszerelt dialízis készülék irányít. A készülékkel gyógyszerek is adagolhatók, pl. a véralvadás gátló Heparin is. Az ily módon megtisztított vér a vénás tűn keresztül jut vissza a keringésbe. A kezelés során percenként kb. 2 dl vér áramlik át a szűrőn.

A művesekezeléskor nemcsak mérgeket távolítanak el, hanem folyadékot is. A dializátorba befolyó és az onnan távozó vér közötti nyomáskülönbség préseli át a folyadékot a membránon. A nyomáskülönbség mértékét és ezáltal az eltávolítandó folyadék mennyiségét szabályozni tudják.

A párom esetében a legnagyobb gondot a két kezelés közötti folyadékbevitel jelentette, hiszen a vizelet teljes hiánya miatt a bevitt folyadék lényegében a szervezetében maradt. Tehát egy-egy kezelésre 2-3 kg, hétvége után pedig 4-5 kg többletsúllyal érkezett. Az ételekre, italokra vonatkozóan majd részletesebb kitérőt teszek.

Az első hónapok nagyon nehezen teltek. Át kellett állni egy teljesen új heti időrendre, mely a családunk minden tagjára új feladatokat jelentett. Szerencsére a nagyszülők mindenben segítettek bennünket.

Azt hiszem a legnagyobb erőt a gyerekeink adták, hiszen ők koruknál fogva még nem tudták olyan tragikusan felfogni a betegséget. Talán ez jelent meg a későbbi években, mivel úgy nőttek fel, hogy anya reggel megy, este jön. Finomakat főz, mos, vasal, mesét mond, segít a tanulásban, egyszóval édesanya.

A 24 év alatt ez végig így volt, s talán az ő erejéből, kitartásából merítettünk mindannyian.

Intelem

Kaptál egy pofont az élettől, s fájt,
Most összetörsz, vagy felállsz?
Kiálts segítségért, ha gyenge vagy,
De ne add fel soha önmagad.
Félsz? Hát kösd be kendővel szemed,
Mert a mélyben leled vesztedet.
Ha lábad néha mégis megremeg,
Állj meg, de előre nyújts kezed!

/Joco57/

A vese

Folytatva az előző fejezetben felvetett gondolatot, mely szerint keveset fordítunk a szervezetünkben végbemenő folyamatokra, most kitérőt teszek a vese szerepére.

A vese páros szervünk és mindkettő azonos felépítésű, bár születnek emberek egy vesével is. A gerincoszloptól jobbra és balra helyezkednek el, de kívül a hashártyán. A vesék működése alapvető feltétele az emberi életnek, ami talán sokunkban nem is tudatosul, hiszen ebben a viszonylatban a szív jut elsődlegesen eszünkbe.

A vesék egyfajta szűrő szerepet töltenek be, mely azt jelenti, hogy a szervezetet megtisztítja a keletkező salakanyagoktól. A szervezetben lejátszódó állandó anyagcsere folyamatok következtében mérgező anyagok keletkeznek. Itt a mérgező azt jelenti, hogy a táplálékkal nem csak annyi ásványi anyagot, vitamint viszünk be a szervezetünkbe, ami szükséges. A vesék töltik be azt a szabályozó mechanizmust, mely biztosítja, hogy ezen anyagokból a felesleg eltávozzon. A szervezet számára méreg a sok nátrium, foszfor, kálium, kalcium, így a vesék kiszűrik a felesleget. A vesék felelősek a vízháztartás szabályozásáért is, hiszen a véráram mellet a vízáram is fontos, így a sejtek közötti folyadéktérfogatot is szabályozni kell.

Szervezetünket felépítő fehérjék, melyek szintén a táplálékkal jutnak be, lebontásából karbamid keletkezik, melynek mérése a vesék állapotára utalhat. Természetesen ne feledkezzünk meg a gyógyszerek szedésével keletkező egyéb mérgező vegyületeket, amit szintén a vesék távolítanak el. A veséket jelentősen megdolgoztatjuk nehéz fizikai munkával, edzéssel, sporttal, hiszen az izmokból származó fehérje lebomlása során keletkezett kreatinin is a veséken keresztül távozik. Ennek mennyisége a vérszintben alapvetően utal a vese működésére.

A vesék fontos hormonokat is előállítanak, melyek a szervezetünk számára szintén fontosak. Két jelentős hormon a remin és az eritropoetin. Az első a vérnyomás szabályozásában vesz részt, a második pedig a vörösvértestek termelődéséhez elengedhetetlen, hiszen a csontvelő ennek hiányában nem termel elég vörösvértestet és vérszegénység alakul ki.

Fontos szerepet tölt be a D vitamin aktiválásában, így a csontépülésre is hatással van.

A vesék tehát dolgoznak rendesen. Súlyuk csupán 150-160 gramm, de a véráram kb. 20%-át dolgozzák át, ami percenként legalább 1 liter vért jelent. Ez a vérmennyiség átjutva a vesék hihetetlen mennyiségű szűrőin, számuk vesénként elérheti a másfél milliót is, jut vissza a keringésbe. Ezek után már érthető a vesék fontos szerepe, tehát sokkal több figyelmet érdemel, mint amit tapasztalatom szerint az emberek fordítanak erre a szervükre.

Nem kell tudni a pontos orvosi leírásokat, csak figyeljünk oda szervezetünk működésére, mert az jelez. Ha időben reagálunk ezekre a jelzésekre, nagyobb esélyünk van bizonyos folyamatok késleltetésére, megakadályozására.

Sajnos a feleségem esetében nem derült ki, hogy mi okozhatta a vesék teljes leállásához vezető folyamatot. A terhességek alatt sem jelentkeztek a vesék működésének rendellenességére utaló jelek. A lehetséges előzmények között szerepelhetett egy gyerekkori tüszős mandulagyulladást követően fellépő immunológiai reakció okozta heveny vesegyulladás. Ezekre a kórképekre általában jellemző, hogy a betegek viszonylag gyorsan és legtöbb esetben maradandó vesekárosodás nélkül gyógyulnak, de előfordulhat a vesékben, egy hosszabb folyamat alatt lejátszódó károsodás. Persze ezek mind csak utólagos feltételezések. Talán megéri időnként otthoni körülmények között tesztcsíkkal a vizelet vér-, keton-, bilirubin-, urobilinogén-, glükóz-, fehérje-, nitrit tartalmának, valamint pH értékének, stb. meghatározása. A tesztcsík az általános egészségi állapot ellenőrzésére, anyagcserezavarok, máj, vese betegségek előzetes diagnosztizálására alkalmas, de alapvetően alkalmas arra is, hogy törődjünk szervezetünkkel.

A mai bejegyzésem egy idézettel zárom.

„Ne törődj semmivel, ami független a te akaratodtól, de igyekezzél megjavítani minden dolgokat, amik rajtad állnak!”

/Epiktétosz/

Első dialízis

A dialízis állomás orvosai vezettek végig bennünket a kezelőn, ahol röviden elmagyarázták a kezelés folyamatát, melyre később részletesen kitérek.

/A dialízis szó még sokszor előfordul majd a leírtakban. A szó mára elterjedtebb lett, mint a magyar megfelelője a művese – kezelés./

Az első fontos beavatkozást, egy kanül beépítést a nyaki vénába, még aznap megteszik. Ezen keresztül folyik majd a vér dializálása. Ez egy átmeneti megoldás, hiszen az egyik kéz /általában a bal/ érrendszerét át kell alakítani, hogy a vérellátás nagyobb legyen. A kanül beültetése zavartalanul lezajlott, de természetesen nagyon kellett vigyázni, mert ez egy fertőzésveszélyes állapot.

1988. január 19-edike az első dialízis napja, s ezzel egy új időszámítás kezdete lett. Ettől a naptól kezdve heti három alkalommal, legalább 4 órás időtartamban folynak majd a kezelések.

Az első hét aggodalmak közepette telt el, mivel nem tudtuk milyen lesz a szervezet reakciója, de szerencsére minden jól alakult. Néhány kezelés után javultak a véreredmények és sokkal jobb lett az általános közérzete is. Ezen idő alatt a szegedi klinikán megtörtént az a beavatkozás, mely lehetővé teszi a bal kar érhálózatán keresztül végezhető dialízist.

Ez egy viszonylag kis műtéti beavatkozás, ahol Cimino fistula esetén a vénát az artériához csatlakoztatja a sebész.

A fisztula a csukló felett, a bőr alatt helyezkedik el, amit egy kis domborulat jelez. Odahajolva, füllel érzékelhető a véráramlat suhogó hangja, de újjal is érzékelhető. A fistula védelme fontos, mert ha leáll, akkor a kéz vérellátása alkalmatlan lesz a kezelések végrehajtására. A sebészek munkáját, valamint a párom odafigyelését dicséri, hogy a huszonnégy év alatt egyszer sem volt probléma a fistula működésével.

Mindezeket utólag leírva minden már természetesnek tűnik, de akkor, ezek az események gyorsan történtek, s csak sodort bennünket az áradat.

Először természetesen a kérdések. Hogyan történhetett ez? Mit lehet tenni? Mi jöhet ezután?

Amíg nem lesz beteg az ember, addig túl keveset fordít a szervezetének működésére. Bizonyos mértékig ez elfogadható, de talán nem árt kicsit többet tudni arról, ami egyébként természetesnek tűnik és működik.

Akinek túl soknak tűnik az ami történt, azt kell mondanom, hogy igen, ilyen gyorsan kerülhet az ember olyan helyzetbe, amelyről igazából fogalma sem volt.

Mi is csak utólag kezdtük megismerni azt, amit pár hét alatt megéltünk.

Természetesen, aki végig követni fogja a leírtakat, részletesen megtudhat sok mindent arról, ami egyébként nem kerül kiemelten a látókörébe.

Örülök, hogy elég sokakat érdekel a blog. Várom az esetleges hozzászólásokat. Természetesen nem vagyok orvos, így orvosi tanácsokat nem adhatok, csak a saját tapasztalatainkat tudom megosztani.

A diagnózis

A vizsgálatok veseműködési elégtelenséget állapítottak meg, de a vérszegénység miatt a szegycsontból csontvelő mintát vettek.

A csontvelővizsgálat leggyakrabban a szegycsontból történik (néha a csípőcsontból) speciális tű segítségével. Az egész helyi érzéstelenítéssel megoldható. Maga a vizsgálat pár percig tart, minimális az esély a szövődmény kialakulására. A levett mintából mikroszkópos vizsgálat alapján fel lehet állítani a vérképzőszervi betegségek diagnózisát, illetve annak alapos gyanúját, vagy ki lehet zárni annak fennállását. A csontvelővizsgálatot számos laboratóriumi, izotópos, képalkotó eljárás követheti, ami a végső diagnózishoz segítheti az orvost.

Az vizsgálat eredménye kizárta a csontvelő betegséget, amely abban a pillanatban megnyugtató volt, viszont megerősítette a vesebetegséget.

December 14-én már Budapesten volt, ahol újból vizsgálatok következtek. A legfontosabb vizsgálat, mely a vese állapotát pontosan meghatározza, a vese biopszia, vagyis szövettani mintavétel.

A mintavételhez nem egy operáció, csupán a bőrön keresztül vezeti be az orvos a veseszövet nyerésére is alkalmas tűt, természetesen ultrahang-ellenőrzés mellett. Az eljárás biztonságos, jóval veszélytelenebb, mint egy nyílt műtét.

A vesebiopszia minimális veszélye eltörpül hasznossága mellett.

A mintavétel után, szilveszterre, hazaengedték. Nagy volt az öröm, hiszen egy hónapja volt már korházban. Egy rövid időre legalább együtt voltunk, reménykedve abban, hogy a pontos diagnózis után már itthon várhatunk a gyógyulásra.

Sajnos, ami a következő héten történt az romba döntötte várakozásainkat. A szövettani vizsgálat eredménye alapján a diagnózis – krónikus veseelégtelenség, krónikus uraemia.

Gyakorlatilag a vesék működése, egy visszafordíthatatlan folyamat következtében, teljesen le fog állni. A zárójelentés szerint a gyorsan emelkedő vesefunkciós értékek miatt dialízis programba vétele szükséges.

Hírtelen föl sem fogtuk a diagnózist, azt meg végképp nem sejtettük mennyi időnk van a dialízis állomás felkeresésére.

Kerestünk egy vesespecialistát a szegedi klinikán, aki rövid időn belül fogadott bennünket. Vittük a leleteket, melyek alapján sajnos tudatosította bennünk a tényt, hogy ez egy visszafordíthatatlan vesebetegség. Itt tudtuk meg, hogy bár Szeged közelebb van a lakóhelyünkhöz, mégis a kecskeméti dialízis állomáson kell jelentkezni a kezelések elindításához.

Még eltelt néhány nap, de 1988. január 18-án megjelentünk a kecskeméti dialízis állomáson, ahol az első vizsgálatok alapján, már a következő napra bekerült a programba, hiszen a véreredmények egyre rosszabb képet mutattak.

Ünnep

Az ünnep tiszteletére egy régebben írt versemet vettem elő.
A versírás régi hobbim, így ennek szellemében olvassátok.

Ha kell

Vegyetek el tőlem bármit, - ha kell,
Szép gombokkal díszített ruháim,
Cipőm, mely csak halkan koppan,
De hagyjátok meg sóhajaim.

Vegyetek el tőlem bármit, - ha muszáj,
Pénzt, ékszert, ami csak kell,
Lovaim, akár nyereggel is,
De szavaimnak maradni kell.

Vegyetek el tőlem akár mindent,
Ételt, italt, hitvest, szeretőt, - hagyom,
Akár földi éltem napjait, - ha kell,
De lelkem gondolatát soha nem adom.

Előzmények

Vese Világnap

A világnap ez évi központi üzenete: „Előzd meg a vesekárosodást! Védd a vesédet, tudd meg, hogyan!”

A blogom köszöntőjében jelzetteknek megfelelően, dokumentumok alapján dolgozom fel feleségem vesebetegségének 24 évét.

Ma, csak röviden, a betegségét megelőző évekről írok.

1976-ban ismerkedtünk meg, majd 1979 szeptember 1-én házasodtunk össze. Mindketten dolgoztunk, szülői és baráti segítséggel építkezésbe kezdtünk.

1983-ban lányunk született, s ezzel igazi család lettünk. 1984 szeptemberében költöztünk az elkészült családi házba, melyen volt még mit szépíteni a következő években.

1986-ban bővült a család, megszületett második gyermekünk, aki fiú lett.

Boldogok voltunk, hiszen minden jól alakult. Szerettük egymást, mondhatom meg volt mindenünk, bár sokat dolgoztunk mindezért.

1987-ben jött az a bizonyos „Derült égből villámcsapás”, mely végérvényesen megváltoztatta életünket. Egy megfázás után feleségem gyengének érezte magát, ezért a háziorvos egy rutin vérvizsgálatra küldte. Sajnos az eredmények alapján a belgyógyász szakorvos azonnali korházi kezelést ajánlott. Így került korházba december 1-én, mely időponttól kezdve iszonyatos gyorsasággal felpörögtek az események.

Igen, mi megtapasztaltuk, hogyan lehet néhány hét alatt olyan helyzetbe kerülni, melyet a legrosszabb álmában sem gondol az ember.

Köszöntő!

Minden év márciusának második csütörtökén tartják a vese világnapját. Ennek apropóján indítom ezt a blogot.

Egy évvel ezelőtt veszítettem el a feleségem, aki 24 évig volt vesebeteg. Ezen idő alatt több mint 3700 művesekezelésen esett át, mely legalább 15000 órát jelent a gépeken. Annyit utazott, hogy legalább tízszer megkerülhette volna a földet.

Mindenki számára érthető, egyszerű módon szeretném átadni azt a tapasztalatot, amit évek alatt megszereztünk.

Szeretném időrendbe szedni az együttöltött évek eseményeit, kiegészítve vesebetegeknek szóló tanácsokkal, tapasztalatokkal.

Az írások szerint minden 10. embert érint a vesebetegség valamilyen formában, amit sokan nem is tudnak.

Blogom ezen szeretne változtatni.

Várok mindenkit az oldalra két nap múlva.